névtelen levelek
miliárdjait írja ez az ősz
melyben vádolja a nyarat
hogy elszökött
s már előre mocskolja a telet
éhes ölyv köröz
beszántott ürgelyukak felett

valahol
föláll majd visszaül
a Készülődés
egy vers
ijedtében dadogni kezd
mert szavak végére
nem tapad se rím se  rag
csupán a semmi változik
s így minden
ugyanúgy marad

*

ments meg engem
a dolgok üres  tekintetétől
 kongó cicomáktól
hogyvagy-jólvagyok
közhelybarmaitól
önzéskagylókban hízlalt
gyöngy-özöntől
gyógyítsd be az égen
a röpülésnek-szánt
kalodalyukakat
s vágj apró ösvényt  
mely az erdőn átvezet
adj vágtát
izzó farkasharapást
e mindennapi
méla csordakút helyett